Neveléstudományi-pszichológiai szakirodalmi tanulmány
Varga Tibor: Depressziós tanuló az osztályban
Bevezetõ
Depresszió gyermekkorban? Hogyan lehetséges az, hogy egy gyermeknek bármiféle gondjaik lehetnének? – sokan hitetlenkednek az elõzõ kérdések hallatán, de a gyermekkori depresszió létezõ jelenség. Ezzel osztályfõnökként magam is szembesültem, így az ezzel kapcsolatos tapasztalataimról írok le néhány gondolatot a következõ sorokban.
A tanulmány témáját - a serdülõkori depressziót - egy konkrét eseten keresztül szeretném bemutatni. A tanulmány megírásakor több magyar és angol nyelvû szakirodalmat olvastam el. Érzésem szerint az egyesült Államokban és Kanadában, a témában részletesebb és átfogóbb kutató munka folyik mint hazánkban, ezért fõképp a tengerentúli országokból származó kutatásokra támaszkodtam tanulmány írása során.
Gyakorló középiskolai tanár vagyok, az osztályfõnöki tevékenységem a 2018/2019 –es tanévben, egy szakgimnáziumi 9. osztályban kezdtem el. A kezdetekkor bizakodásra adott okot, hogy a párhuzamos osztályokkal ellentétben az én osztályomban nincs hátrányos, sem halmozottan hátrányos helyzetû gyermek, illetve nem került az osztályba SNI-s (sajátos nevelési igényû) és BTN-s (beilleszkedési és tanulási nehézségekkel küzdõ) tanuló sem. Elsõ találkozásaink után, úgy éreztem, hogy az osztályközösséget megfelelõ körülmények között élõ, kiegyensúlyozott, gyerekek alkotják. A megérzésem szerencsére helyesnek bizonyult, különösebb akadály nélkül lezártuk a tanévet, mind a 30 gyerek a 10. osztályba lépett. Az osztály fegyelmi és tanulmányi helyzete kifejezetten jónak mondható, a közösség építését rengeteg iskolán kívüli programmal segítettük elõ. A nyáriszünet végének közeledtével, a szülõk számára készített zárt Facebook csoportban kértem meg õket arra, hogy, ha valamelyik gyereknek bármi egészségi vagy egyéb változás állt be a nyár folyamán az életébe, az kérem, jelezzék nekem - természetesen egy privát csatornán. Senki nem jelzett, ezért bizakodva kezdtük az idei tanévet immár 10. osztályosként.
Az eset
Mielõtt részletesen elemeznénk a gyerek és serdülõkori depressziót néhány mondatban jellemezzük Zolit, az eset szereplõjét (ez személyiségjogi elvek miatt fiktív elnevezés). Zoli átlagos testfelépítésû, jó megjelenésû 15 éves fiú, a képességei kifejezetten jók, tanulmányi átlaga 4.0 felett volt a 9. osztály végén. A fiút az osztályközösség nem utasította el, látszólag a kapcsolata jó a társaival, már amennyire ezt kívülrõl meg lehetett ítélni. Az iskolában nem érte sem bántalmazás, sem zaklatás illetve õ sem zaklatott senkit. Megjelenésben mosolygós, legtöbbször vidám, megbízható gyereknek ismertük meg, feladatait általában maradéktalanul ellátta, fegyelmi problémánk egy-két késést kivéve nem volt a tanév folyamán. Tehát összefoglalva Zoli 9. osztály teljesen kiegyensúlyozott állapotban fejezte be, ezért a legmerészebb gondolatomban sem fordult meg, hogy ez a szeptemberi iskolakezdésre megváltozhat.
Fiatalkori depresszió
Húsz évvel ezelõtt sokan nem is tudták, hogy fiatalkorban – serdülõkorban és gyermekkorban is – létezik depresszió. 2017-es adatok alapján Kapornai Krisztina, a Szegedi Tudományegyetem Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Osztályának habilitált egyetemi docensének - egy 5 éves kutatásra alapozott - véleménye szerint Magyarországon a depresszió elõfordulási gyakorisága gyerekkorban 2–3 százalék, serdülõkorban már 4–8 százalék azonban, - mivel depresszió nagyhatalom vagyunk - mutatók mára ennél is rosszabbak lehetnek.
A depresszió felismerése
A diagnózis felállításakor a gyerek- és ifjúságpszichiátriában különösen fontos, hogy az információ nemcsak a pácienstõl, hanem a környezetétõl, elsõsorban a szülõktõl és a nevelõktõl is származik. Kulcsfontosságú, hogy a szülõ és a pedagógusok a betegség alapvetõ jeleit, tüneteit helyesen ismerjék fel.
A fiatalkori depresszió legfontosabb kognitív tünetei a következõk:
- Memória problémák
- Koncentrációs problémák
- Figyelemi problémák
- Negatív én, világ és jövõ kép
- Nehézségek a döntések meghozatalában
- Kontrollvesztettség
- Öngyilkos gondolatok
Fiziológiai tünetek:
- Alacsony energiaszint vagy fáradtság
- Pszichomotoros agitáció vagy retardáció
- Szomatikus panaszok
- Rossz étvágy vagy túlevés
- Álmatlanság
Viselkedéssel kapcsolatos tünetek:
- Szomorú hangulat
- Szociális visszahúzódás
- Részvétel hiánya a szokásos tevékenységekben
- Korlátozott erõfeszítés vagy motiváció
- Az önellátás vagy a személyes megjelenés romlása
- Csökkent tanulmányi teljesítmény
- A közösség kerülése
- Ok nélküli sírás
- Nem megfelelõ reakciók az eseményekre
- Ingerlékenység
- Fásultság
- Az együttmûködés hiánya
- Öngyilkossági gondolatok, ötletek
A betegség megállapításánál nemcsak a tünetek száma, idõtartama, de azok a teljesítményre, életvitelre gyakorolt funkciókárosító hatása is mérvadó.
Nem mondunk depressziósnak egy serdülõt, aki pár napig szomorú volt, hiszen az a mindennapi életünk része. Ha azonban több tünet egyszerre és hosszú ideig, minimum két hétig fennáll, ami páciensnek szenvedést okoz és/vagy a környezet is észreveszi a változást, valamint ha a gyerek vagy serdülõ nem tud a korábbi módon „funkcionálni” az iskolában, a kortársaival vagy a családban, akkor állapítható meg a depresszió.
Az tárgyalt esetünkhez visszatérve a szeptemberi iskolakezdés után, Zolin a fenti tünetek közül csak annyit vettem észre, hogy a gyerek visszahúzódóbb és saját magához képest folyamatosan rossz hangulatban van, illetve érdektelenség jellemzi, ám ekkor még csak rövid idõt töltöttünk együtt az iskolában. Szeptember közepén az elsõ szülõi értekezlet alkalmával – ahol minden szülõvel négyszemközti beszélgetést is folytatok – Zoli édesanyja jelezte, hogy nagy baj van. Zoli teljesen maga alatt van, semmi nem érdekli, magába fordult, nem akar kimozdulni a lakásból. A szülõ kikérte a véleményem, bennem pedig megszólalt a vészharang – ez valószínûleg depresszió.
A tinédzserkori depresszió lehetséges okai
A serdülõkor nagyon viharos és nehéz idõszak lehet, még az érzelmileg stabil fiatalok számára is. A depresszió a tizenéveseket és a felnõtteket egyaránt sújtja, és súlyosabb következményekkel járhat, ha a fiatalok olyan érzelmi nehézségeket szenvednek el, melyeket nem tudnak kezelni. A következõkben olyan okokat írok le, melyek gyakran hozzájárulhat a depresszió kialakulásához..
Tanulmányi stressz - A tizenévesekre hatalmas nyomást gyakorolnak a magas tanulmányi elvárások, különösen a felsõoktatásba kerülésnek a kivánalma. Hatalmas az iskolai és családi elvárás a jó tanulmányi eredményeket illetõen, még abban az esetben is, ha fiatalnak valamelyik tantárgyban, a tananyag elsajátítása különösen nagy terheléssel jár.
Társadalmi szorongás vagy társasági nyomás - A serdülõkorban tanulják meg a fiatalok, hogy hogyan kell boldogulni a társadalmi interakciók komplex és zavaró világában, ami merõben új problémák elé állítja õket. A népszerûség a legtöbb tizenéves számára fontos, és ennek hiánya nagyon frusztráló számukra. A tiltott kábítószer, alkoholfogyasztás vagy más új magatartás kipróbálására irányuló társaktól érkezõ nyomás traumatikus lehet azoknak a tizenéveseknek is, akik nem hajlandóak „beadni a derekukat”, mert attól tartanak, hogy ezzel csorba esik a jó hírnevükön.
Romantikus problémák - A serdülõkorban a romantikus összefonódások az élet leghangsúlyosabb és befolyásosabb részévé válnak. A szakítástól a viszonzatlan szeretetig, számos olyan esemény létezik, amelyben a szerelmi élet a tizenévesek depresszióját okozhatja.
Traumatikus események – Egy szeretett ember halála, bántalmazás vagy zaklatás – ami akár a kibertérben is, kívülrõl, láthatatlanul a közösségi médiákon keresztül megy végbe – bárkire erõs hatással lehet, depressziót vagy túlzott szorongást okozva. Ilyen sérülés után bölcs dolog figyelni a viselkedés bármilyen változására vagy a depresszió jeleire.
A szülõk elválása vagy gyakori költözés - Az elvált vagy szétköltözött szülõk manapság gyakoribbak, mint a korábbi generációkban, de ez nem jelenti azt, hogy a helyzetnek nincs hatása az érzelmi jóllétre. A családi egység feloszlása, vagy akár a szülõ és az mostohaszülõ válása a tizenévesek számára nagyon idegen helyzet, gyakran depresszióhoz vezethet.
A szülõk közötti kapcsolat megromlása – Gyakori depressziót kiváltó ok a családi erõszak, fizikai bántalmazás, a gyakori családi konfliktus, vita vagy veszekedés a szülõkkel, illetve a szülõk között.
Öröklõdõ hajlam - Vannak olyan emberek, akik genetikailag hajlamosak depresszióra szenvedni. Ha egy szülõnek vagy közeli hozzátartozónak problémái vannak a depresszióval, akkor valószínûleg az öröklés hajlamosít erre a betegségre
Családi pénzügyi problémák – Általában a családfenntartó szülõ felelõssége az anyagi biztonság megteremtése, de ez nem jelenti azt, hogy a családon belüli bizonytalan pénzügyi helyzet nem érinti a gyereket. A szûkös pénzügyi helyzet nagyon kellemetlen lehet a gyerek számára, különösen akkor, ha azon aggódik, hogy elveszítheti otthonát, vagy a megszokott életszínvonalát.
Fizikai vagy érzelmi elhanyagolás - Noha úgy tûnhet, a tizenéves gyerek önálló lény, aki semmit sem akar, vagy nem igényel a szüleitõl, mégis érzelmi és fizikai igénye van a figyelemre. Elõfordul, hogy a családban egy másik személy, fõleg testvér, több figyelmet vagy szeretet kap, ami gyakran depresszió érzéséhez vezethet.
Alacsony önértékelés - A tizenéveseknek gyakorta gondja akad a megfelelõ szintû önértékeléssel. A változó testtõl a pattanások megjelenéséig úgy tûnik, mintha maga az anyatermészet összeesküvése lenne, és ez negatívan befolyásolja önbizalom szintjét. Amikor az önértékelési szint egy bizonyos pont alá esik, nem ritka a depressziós kialakulása.
A biztonságot nyújtó anyai kapcsolat hiánya - Depressziós anyák gyermekei esetében nagyobb az érzelmi szabályozásban jelentkezõ problémák megjelenésének valószínûsége. Depressziós szülõk gyermekeinél kétszer-háromszor magasabb a korai kezdetû depressziós zavar kockázata. Összefüggés mutatkozik továbbá a nehéz temperamentum, szülõi instabilitás és a korai depresszió között.
A depresszió gyanújának felismerése után az elsõ lépésemként, a következõ napon négyszemközti beszélgetést folytattam Zolival. A gyerek rendkívül õszintén és nyíltan beszélt problémairól. Számomra is meglepõ módon kívülrõl leírva is jól látta az állapotát, nem is próbálta elbagatellizálni a helyzet súlyosságát. Elmondta, (amit egyébként már tudtam) hogy õ és a családja 2 éve költöztek a városba, így az addigi barátai és családi kapcsolatai háttérbe szorultak. Éppen ezért most nincs kortárs társasága és az osztályból sem tudott még igazi barátokat szerezni. Az édesapjával nem jó kapcsolata, folyton verbális nézeteltérésbe kerülnek, ezért ilyenkor magányba vonul. Az állapotával kapcsolatban megerõsítette az édesanyja által elmondottakat.
Második lépésben a beszélgetésünket követõn felhívtam Zoli édesanyját és javaslatot tettem, hogy haladéktalanul keressék fel az iskolapszichológust. Ezt a javaslatomat a szülõ maradéktalanul el is fogadta. Az esetet magam is jeleztem az iskolapszichológus kolléga felé, továbbá az általam megismert információkat továbbítottam számára.
Teendõk depresszió gyanúja vagy depresszió esetén
Miért nem tudjuk csak úgy "kikapcsolni" a depressziót? A jószándékú barátok vagy a családtagok gyakran azt tanácsolják a depresszióval küzdõ embereknek, hogy, „csak légy pozitív” vagy „boldogabb lehetsz, ha erõsebben akarod”, ám a depresszió nem jelent a gyengeséget vagy hibás hozzálást. A depresszióban szenvedõ emberek többségének kezelésre van szüksége a javuláshoz. Fontos, hogy vegyük fel a kapcsolatot szakemberrel, pszichológussal, pszichiáterrel, családorvossal, bármilyen megalapozott aggodalmat illetõen, különösen, ha arra gyanakszunk, hogy a gyerek depresszióban szenved. A depresszió nagyon is valódi betegség, amely kezelést igényel és szakember segítsége nélkül nehezen oldódik meg a probléma.
Zoli esetében az iskolapszichológus megkezdte a terápiát heti rendszerességgel. Én többször érdeklõdtem, hogy látszik-e javulás, azonban a pszichológus jelezte, hogy sajnos probléma mélyebben gyökerezik, ugyanis véleménye szerint az édesanya is depressziós. Tõlem azt kérte, hogy próbáljak meg beszélgetni az édesanyával. Meginvitáltam a szülõt egy személyes beszélgetésre, melyet el is fogadott. Ennek alkalmával elmesélte, hogy a családi helyzet nem túl ideális, a családfõ édesapa örökös sikertelenséget érez, ezért öntörvényû zsarnokként viselkedik a családban, fõleg Zolival szemben, aki ilyenkor legtöbbször magányba menekül. Az is kiderült, hogy Zolinak van egy kishúga, aki sokkal több szeretet és figyelmet kap a családban. Elmesélte, hogy a családot megviselte a lakhelyváltás, és az apa ebben a városban sem érzi jól magát, ezért folyamatosan lebegteti a lehetõséget, hogy ismét tovább költöznek. A beszélgetésünk közben sajnos az édesanyán is erõsen depresszív jeleket fedeztem fel. Az általa elmondottak alapján teljesen világosan kirajzolódott Zoli depressziójának forrása. A fentebb említett kiváltó okok ebben az esetben halmozottan jelen vannak, és ezek megszüntetése nélkül nehéz lesz Zoli állapotának javulása.
A depresszió kezelése
A depressziót általában pszichoterápiával, gyógyszeres kezeléssel vagy a kettõ kombinációjával kezelik.
A pszichoterápia - A pszichoterápia („beszédterápia”) a kezelési technikák együttese, amely segít azonosítani és kezelni a zavaró érzelmeket, gondolatokat és viselkedést. A pszichoterápia egy-egy találkozón zajlik a beteg és egy mentálhigiénés szakember között. Csoportos terápia is létezik, melyet mentálhigiénés szakember vezet.
Zoli esetében sajnos a pszichoterápia nem hozott kellõ javulást, ezért az iskolapszichológus és én is javaslatot tettünk egy klinikaii pszichológus felkeresésére, de ettõl a szülõ egyenlõre elzárkózik, mert fél a gyerek megbélyegzésétõl.
A depresszió gyógyszerese kezelése – Ha a klinikai pszichológus vagy pszichiáter úgy gondolja, hogy gyógyszerre van szükség a depresszió kezelésében, akkor antidepresszánst írhat fel. Antidepresszánsok alkalmazásakor fontos, hogy körültekintõen követni a gyógyszer adagolására vonatkozó utasításokat. A gyógyszer használata több hétig/hónapig/évig is eltarthat, és az orvos jóváhagyása nélkül nem szabad abbahagyni a szedését. Kerülni kell az alkohol fogyasztását. A gyógyszeres kezelést fokozatosan leállítani, mert a hirtelen abbahagyás megvonási tüneteket, például szorongást és ingerlékenységet okozhat.
Zolival rendszeresen beszélgetek és a beszélgetések során elmondom a saját fiatalkoromban átélt hasonló problémáimat, illetve ezek megoldásait, amivel próbálok neki pozitív példát mutatni. Rendszeresen bevonom a közösségi feladatokba, ezzel is elterelve gondolait a rossz érzésekrõl.
A sport kedvezõ hatása a depresszióra - Fentálló depresszió esetén alkalmazott testedzés csökkenti a depresszió mértékét, továbbá a fizikai tréningek során számos egyéb pozitív hatás (társaság, odafigyelés, buzdítás) is éri a betegeket. A testedzések során szerzett pozitív élmények hatására a fokozatos önbecsülés növekedés halmozódik fel, a sorozatos gyakorlások során jelentõsen csökken a szorongás.
Magam is 40 éve sportoló vagyok, illetve több évig fitnesz edzõként regnáltam, ezért számos pozitív tapasztalatom van a sport jó hatására a depresszióval szemben. Ajánlottam Zolinak hogy próbálkozzon meg valami sporttal, hiszen ott is újembereket ismerhet meg, egy közösség részé válhat, akár barátságokat is köthet. Sajnos Zoli ezt elutasította azzal, hogy korábbi egy edzõje zsarnokként bánt vele és ezek számára nagyon rossz élmények voltak ezért nem szeretné, ha újra ilyen élmények érnék.
Összegzés
A depresszió felismerését nehezíti, hogy sok szülõ és pedagógus nem ismeri a betegség tüneteit. Szükséges lenne, hogy a tanárok részére tovább képzések keretén belül ismertessék meg a betegség felismerésével és következményeivel kapcsolatos információkat. A szülöket pedig a már átfogó ismeretekkel rendelkezõ pedagógusok tájékoztassák - akár egy szülõi értekezlet alkalmával.
Zolival rendszeresen beszélgetek és a beszélgetések során elmondom, a saját fiatalko-romban átélt hasonló problémáim leküzdését, próbálok neki pozitív mintát mutatni. Rend-szeresen bevonom a közösségi feladatokba, ezzel terelve gondolait a rossz érzésektõl. Zoli magánúton továbbra is pszichoterápiás kezelés alatt áll és remélhetõleg állapota hamarosan javul.
Felhasznált források:
- Dr. Peter Salmon: „A testmozgás hatása a szorongásra és a depresszióra ", 2001 Clinical Psychology Review
- SZTE: Biobehavioral inflexibility and risk for juvenile-onset depression, 2009 – 2015
- Szajli Claudia: „Veled is megtörténhet? – Depresszió gyermekkorban”, 2018 https://szajli pszichologus.hu
- NIMH publications: „Teen depresion”, 2018 https://www.nimh.nih.gov/health/publications/teen-depression/index.shtml
- Meghan W.: „10 Things that may cause teenage depression”, 2013 https://mindyourmind.ca
2019